Audrey0616 blogja

Pár napja elég zavaros a kapcsolatunk Tomival. Sokat veszekedtünk és már nagyon betelt a pohár mindkettőnknél. Igazából nem tudjuk, hogy mit akarunk... Ha együtt maradunk, akkor lehetséges, hogy rengeteget veszekednénk, és csak tönkretennénk egymást. Ha szakítunk, szintén borzalmas lenne, mert mindenkinél jobban szeretem és Ő az én életem értelme.

Változtatnunk kellene, nem tudom min, eddig nem nagyon jött össze. Vannak nagyon boldog és csodálatos napok, de van, amikor pokol. Mind a ketten elég sértődékenyek vagyunk, elég könnyen félre tudjuk érteni egymást, és nem engedünk semmiből. Na, és itt kezdődnek a problémák.

Napok óta azon töröm a fejem, hogy mi legyen a kettőnk sorsa. Ő is ezen rágódik szerintem, Ő sem tudja, hogy mi lenne a jó kettőnknek. Tanácstalan vagyok, kicsit kétségbe is vagyok esve.

Szeretem Őt, azaz igazság, és nem szeretném, ha elválnának az útjaink. Változást akarok!

Az utóbbi időben már nem érzem azt, hogy szeret engem, és mindenre képes lenne értem. Régen nem így volt, olyan, mintha már nem is az a Tomi lenne, akit én annak idején megismertem. Szerintem nagyon megváltozott.

Még mindig reménykedek, hogy 1x minden olyan szép és jó lesz, mint régebben. Álmodozok, és abban reménykedek, valóra válnak majd az álmaim.

Ma is összevesztünk (inkább úgy fogalmaznék, hogy még most is haragszunk egymásra, a fene tudja, miért), de én mégis arra gondolok, hogy mennyire szeretném, ha megkérné pár éven belül a kezemet (kb. 2-3 év múlva). Már azt is elképzeltem, hogy elvisz 2 napra egy szállodába (Magyarországon persze, nem kell külföldre) és ott megkéri a kezem. Nézegettem a szállodákat és a Spirit Hotelnek (Sárváron) örülnék a legjobban, szerintem ez éppen alkalmas hely erre vagy mondjuk Lillafürden a Hotel Palotába :)

Ezek csak álmok, de nagyon-nagyon vágyom rájuk! Istenem bárcsak teljesülnének!

 

Jó éjszakát mindenkinek!

Ez a hét is eltelt elég vegyes érzelmekkel.

Pénteken vettem egy felsőt magamnak és a barátomnak. Szombaton voltunk a Diego-ban és nézelődtünk parketta és szőnyegek terén, és már találtam is (csak a szoba ürülne már ki, hogy neki lehessen kezdeni).

Holnap elkezdődik egy új hét. Sajna nem az utolsó... 4 hét van hátra még a suliból, alig várom, hogy vége legyen! De, ha meg vége, akkor jönnek a kő kemény vizsgák...

Jó hír, úgy néz ki, összejön a Hotel Ezüstpart :) Nap fénypontja!

Na, megyek, lefekszem!

Pocsék volt a mai napom (finoman fejezve ki magam). Nem is kívánom ragozni... és holnap ismét beindul egy nap, emélem jobb lesz, mit ma...

Elteszem magam holnapra, mert korán kell kelnem, ráadásul szar óráim is lesznek... legszívesebben be sem mennék...

Jó éjszakát!

Ismét elmaradoztam, de nem nagyon volt időm. Nem is történt velem semmi különös a héten:

• tanulnom kellett angol ZH-ra és közgázra
• új internetem van (t-online)
• edzegettem

Szóval csupa izgalmas dolgok... Most éppen a Tomit várom, nem tudom, mikorra ér ide. Addig felporszívóztam és kitakarítottam a fenti kis fürdőszobánkat. Nem volt valami könnyű... Vízkősúrolás és társai, most persze fájnak a kezeim.
Pihizek egy kicsit, aztán kicsípem magam a barátomnak, hogy ne így lásson.

Mindenkinek további kellemes napot kívánok!

UI.: ma este szerintem megnézzük A faun labirintusa c. filmet. Remélem, hogy jó lesz.

Olyan boldog vagyok szerda óta :-) Betartotta a szavát az én kiscsillagom, és eljött.
Kedd este úgy döntöttem, hogy nem megyek be szerdán egyik órámra se, hanem inkább kicsit kikapcsolódok a szerelmemmel.
Szerda reggel találkotztunk olyan nagyed 11 felé, aztán elmentünk a Westendbe. Kezdésként meghívott a Mekibe (hamburger, sültkrumpli, álompite és Sprite), aztán délben moziztunk egyet.

A Hipervándort(Jumper) néztük meg. Egész jó kis film volt, igaz engem jobban érdekelt, hogy kő kemény 1,5 hét után ott ült mellettem az életem értelme. Szinte fel sem fogtam :)) Szupi volt :)) Egymásnak dőltünk, faltuk a pattogatott kukót, szürcsöltük az ásványvizet, puszizkodtunk stb.

Olyan csodálatos éjszakánk volt aznap, mint még soha :) Köszönöm Kicsim!!!

Ha minden igaz, és minden jól megy, akkor holnap is találkozunk és kicsit azért többet leszünk együtt!!! Már nagyon várom!!!

Ma egész jó napom volt, nem panaszkodhatok.

Suli is egész jó volt, igaz nem mentem be az első órámra, ami jog lett volna, mert nagyon unalmas… Szóval inkább egyből Pest felé vettem az irányt a mamámhoz, aki főzött nekem finom ebédet (zöldbableves tejföllel, és petrezselymes krumplit rántott csirkecombokkal, plusz vett nekem meggyes rácsos sütit is, így a desszertem is megvolt. Jóllaktam nagyon!

Olyan rossz volt teli pocival visszamenni a suliba angol órára, de végül túléltem, hiszen csak ismételgettünk, szóval brillírozgattam rendesen. Azt vettem észre, hogy egyesek mennyire butuskák ebben a csoportban... Egy egyszerű kis szöveget nem voltak képesek megérteni, makogtak össze-vissza, meg hozzáköltöttek dolgokat, aztán a végén maradtam én, a megmentő, a tanár utolsó reménysége :-) Nem mondom azt, hogy én egy csúcs szuper angolos vagyok, de azért ez már fájt nagyon.

6-ra értem haza, azután rögtön megnéztem az én pindurkám blogját, ugyanis délután nem tudtam megállni, hogy ne hívjam fel, és ne "nyunyuzzak" neki egy kicsikét, és akkor mondta, feltétlenül olvassam el a blogját a prohardveren. Szeretem olvasgatni, mert sok új dolgot megtudok róla, megismerem őt egy másik oldaláról is. Nagyon értelmes dolgokat szokott írni, és hasznosakat is, szóval így még élvezetesebb. Főleg, amikor rólam ír, na azt nagyon imádom :o)

9.-én láttam őt utoljára, de ha minden igaz, akkor szerdán tudunk találkozni. Nehéz dolgom van sajnos, mert nagyon hiányzik, ugyanakkor tudom, hogy hagynom kellene őt tanulni, hiszen a suliban vizsgázgat, ráadásul nyakán van az érettségi is. Sajnos szar egy helyzet, mikor minden a nyakadon van, és nem tudod merre szakadj szét (ott a család, társ, tanulás meg minden és az ember nem tudja, melyikre kellene több időt fordítania, de ha valamit mégis elhanyagol, annak sajnos súlyos következményei lesznek). Sajnos mindenki kerül ilyen helyzetbe nem is 1x... Nekem például vizsgaidőszakokban vannak ilyen helyzeteim. A családom a nyakamon, hogy tanuljak, ott a sok tantárgy, stressz, anyag, ugyanakkor a szerelmem is, akit nem lehet hanyagolni, hiszen ez neki sem jó és nekem se.

Persze mindketten a legjobbat akarjuk a másiknak, de ezt sokszor nem vesszük észre. Így volt ez a hétvégén is, amikor bejelentette, nem tudj átjönni, mert tanulnia kell. Kibuktam rendesen, hiszen pénteken volt a névnapja és szerettem volna, ha megünnepeljük, meg megbeszélünk pár dolgot. És nem jött el, mentek a viták, szitkozódás, átkozódás stb. de nagyon durva szinten. Én azt hittem mindennek vége lesz aznap, aztán nagy nehezn sikerült lehiggadtam úgy, hogy találtam magamnak valami elfoglaltságot (elkezdtem megírni az irodalom házidolgozatát). Jó, tudom elég hülyén hangzik, de nekem ez kellet, hogy ne robbanjak szép a dühtől. Utána már normálisan tudtam társalogni vele, és Ő is velem (innen is látszik, hogy csak azt kapod vissza, amit adsz... ha őrjöngsz, akkor veled is csak őrjöngeni fognak és hasonló finomságok). Sőt, megbeszéltük, hogy szerdán találkozunk, úgyhogy ennél jobb már nem is lehtne :-) És a hab a tortán az, hogy együtt fogunk kajcsizni is a Mekiben :D Ez már olyan, mint egy tündérmese ennyi idő után :o)

Szeretem Őt, az életemnél is jobban, és soha nem akarom elveszíteni, mert akkor az életem egy részét veszíteném el, és már semminek sem lenne értelme. Ez szerintem már túlmegy a szerelmen (nehéz lenne szavakkal megfogalmazni, de én nem csak társként tudom rá tekinteni, hanem úgy is, mint egy nagyon jó barátra). Néha nagyon nehéz vele bírni, de csak azért, mert ugyan annyira makacs akárcsak én... És hát tetszik tudni, milyen az, ha egyik sem akar engedni.

Én titkon abban reménykedem (ez mondjuk annyira nem titkos, szerintem Ő is tudja), hogy egyszer majd boldogan élhetünk mi ketten, a saját kis lakásunkban, mint férj és feleség, na és persze 2 gyerekkel minumum :) Ez az én NAGY álmom, és minden éjjel ezért imádkozom, hogy beteljesülhessen. Tudom, még messze van, de már most nagyon várom, és azt is tudom nagyon nehéz lesz még addig az út, de én mindent beleadok :-)

Jó szundikát kívánok mindenkinek!

 

Olyan szép idő volt eddig ezen a héten. Bár a hangulatom is ilyen lett volna...
Hirtelen azt sem tudom, mit írjak le, mert annyi minden eszembe jutott.

Ma reggel nem kellett korán kelnem szerencsére, és minden kis percet igyekeztem minnél tovább az ágyban tölteni, mert tudtam, ha felkelek, minden kezdődik elölről.
Nem sokkal fél 10 előtt másztam ki az ágyból, aztán felöltöztem, megreggeliztem, összepakoltam az agol cuccom, megnéztem az e-mailjemiet (persze senki nem írt semmit, főleg az nem, akinek kellett volna... minek is azt... majd lesz valahogy...) aztán 10-kor már indultam is itthonról.

A suli egész türhető volt, befejeztük a tankönyvet, úgyhogy nemsokára elkezdünk ismételgetni.

Hát, szerintem mára ennyi elég... Persze, vannak még dolgok, de azokat valahogy most nincs kedvem leírni.

Jó éjt!

Nagyon-nagyon boldog vagyok!!! Végre, már nagyon hiányzott!!!

Barátommal kibékültünk :)

Péntek reggel találkoztunk (szegénykém nagyon korán kelt értem), elmentem körmöshöz, aztán délre hazaértünk, és órákig kettesben voltunk az üres lakásban. Naná, hogy... szuper volt :D

Szombaton is és vasárnap is nagyon-nagyon csodálatos volt minden! Rengeteget beszélgettünk, szeretgettük egymást és még sorolhatnám. Rossz volt, hogy ma haza kellett mennie, de remélem, hamarosan újra láthatom (ez éltet, és ez ad erőt), és nem veszekszünk többet!
Rengeteg szeretetet és törődést kaptam tőle, és jól esett, minden áldott nap el tudnám viselni!

Örülök, hogy Ő van nekem, és összehozott minket a sors. Elválaszthatatlanok vagyunk mostmár :) SZERETEM NAGYON-NAGYON!!!

Holnap sajnos már mennem kell suliba... megkezdődik a második félév, jó kis órákkal... Holnap reggel 10-től leszek este 5-ig, de van a két óra között vagy 3 lyukas óra, addig megyek a mamámhoz ebédelni. Mást sajna nem tudok csinálni.

Kiírtam a mamámnak 2 db CD-t (zenéset), mert már hónapok óta nyaggatott érte... Meg szombaton is a lelkemre kötötte, hogy csináljam meg hétfőre neki, és vigyem el. Igen ám, csakhogy a kért zenék nagy része a nagy gépemen volt, nagy naívan ki akarom írni, erre az író kidobja... tegyek be üres lemezt... Valószínűleg tönkrement, pedig alig volt használva. Így tehettem át a notimra, és akkor innen sikerült kiírnom. Képeket is kért, de azzal szerintem most nem fogok szórakozni, majd legközelebb.
Meg kinyomtattam egy megrendelést igazoló papírt (bookline, Harry Potter 7. rész), na azzal is volt macera rendesen. Notimon volt (incredi mail), onnan lementettem, át pendrivera, át a nagygépre, és onnan nyomtatás (oda van feltelepítve a nyomtató). Erre össze-vissza fagyott... újra kellene már rakni az egész rendszert, mert kész katasztrófa, 1x majd be sem fogom tudni kapcsolni, azt leshetek. Szerencsére a fontosabb dolgokat áttettem a notimra (képeket).

Lassan megyek, össze kellene holnapra pakolnom kicsit, meg lelkileg rákészülnöm a 15 hét sulira. Aztán eszek pár falatot, mosok hajat, és várom az én drágaságomat :) Aki 10-re ér haza, sajnos.

Rossz lesz nélküle, az biztos. Olyan szép éjszakáink voltak együtt, hiányozni fog. Meg olyan nyugodtan sem fogok aludni egy ideig (amíg újra itt nem lesz). Remélem jövő hétvégén újra láthatom, és szerethetem! Drága kicsi férjecském :) Imáááááádom, ahogy van, és Ő az én életem értelme!!!

Ma jöttünk haza Pestről. Reggel 9-kor voltam fodrásznál, viszonylag gyosan végeztem, mert most nem lett befestve a hajam... sajnos... ugyanis drága jó nagyanyám valószínűleg csak vágásra jelentett be, és a fodrászcsaj meg úgy kalkulált. Úgyhogy csöbörből vödörbe. Ugyan olyan ramaty a színe, de már áll valahogy. Állítólag így már nem látszik, hogy le van nőve. Na, mind1 majd februárban mehetek vissza újra, de akkor újra bemelíroztatom.

Miután ott végeztem, egyből mentünk vásárolgatni anyukámmal, nagymamámmal és a tesómmal. Anyu papucsot szeretett volna, tesóm meg egy tavaszi kabátot. Ebből az lett, hogy anyu nem talált magának semmit, tesóm meg kapott egy tavaszi alkalmi félcipőt :-) Én nem kértem semmit, mert már kinéztem magamnak ezt-azt az Europarkban (ott is a New Yorker-ben). Mondtam, hogy majd hazafelé menjünk be, és akkor majd választok valamit.

Vásárlás után vissza, majd ebéd, aztán Europark. Múltkor kinéztem egy cipellőt, meg egy felsőt, de valahogy az a felső már nem annyira tetszett... Kerestem helyette 3 másikat, amik tök jól néznek ki, és viszonylag jól is állnak (tesóm azt mondta, önmagában ronda az egyik, de rajtam jól mutat, és ez tök jól esett). 12 ezer Ft-ot hagytunk ott :-) Csak 1 pólóért mentem be és egy cipőért, erre lett belőle 3 db póló és egy cipő...
De valahogy most nem tett boldoggá a vásárolgatás, fáradt is voltam, ráadásul rosszkedvű is. Hát, ez van sajnos.

Amúgy tegnap nagymamámmal voltunk könyvtárban, és találtam magamnak egy új Paulo Coelho könyvet (A portobellói boszorkányt), amit még nem olvastam. Ez a 4. könyv, amit tőle olvasok, de szerintem fantasztikus egy író, nem lehet letenni a könyveit! Mindenkinek nagyon ajánlom :o) No, és Kasza Tibor új albumát is :o) PONT illik a mostani hangulatomhoz.


Néhány mai termés: új haj, új cipő, és 3 új felső

Ma sem vagyok valami vidám. Összevesztem a barátommal, és lehet, hogy itt a vége. Nagyon-nagyon megbántott, még, ha nem is akart, de nekem akkor is rosszul esett.

Itt a fő probléma az, hogy nem tudunk a múlton tovább lépni. Nem tudom, mi lesz ebből, de borzalmasan érzem magam.

Ráadásul kiderült, hogy vehetem fel újra a beszédművelést, mert nem feleltem meg a "szemináriumi kritériumoknak". Drága tanárnő írt szerdán (jó kurtán), és abban közölte, nem feleltem meg, és vegyem fel újra a tantárgyat. Tök jó lesz -36 ezer Ft.

Holnap lesz még egy vizsgám humánetológiából (most megyek másodszorra), utána pedig 1 hét pihenő, aztán beindul a második félévem. Remélem, hogy jól fog sikerülni a vizsga, tanulgattam rá, meg ismételgettem, remélem okés lesz, és nem szivatós feladatokat kapok.

Találtam ma egy nagyon szép idézetet:

"Néha az életben, te találsz egy különleges barátot.

Valaki, aki megváltoztatja az életedet azáltal, hogy csak része annak.
Valaki, aki megnevettet addig, amíg nem tudod abbahagyni.
Valaki, aki meggyőz téged, hogy valóban van egy bezárt ajtó, ami csak arra vár, hogy kinyisd.
Ez az örök barátság."

 

Tegnap amúgy tanulgattam (van egy nagyon vastag tankönyvünk, ami szerintem érdekes is, csakhát tudni is kellene, meg végigjutni rajta), meg töltögettem fel képeket a www.fotoalbum2.hu című oldalra. Ilyen régi nyaralásos képeket, amiket myvipre nem tudtam feltenni, vagy ha 1x fel is tettem, már leszedtem, mert 2006-os képek.

Jó lenne már tornázgatni, is, de szerintem ez jövő hét hétfőtöl fog bekövetkezni. Szombaton VÉGRE eljutok fodrászhoz is, mert szeptember óta nem volt rá időm. Még nem tudom, hogy most milyen melír csíkokat kérek bele, mert a szőke csíkokat meguntam... Nem csoda... Lehet, hogy most vöröses lesz vagy nem tom :-) Majd a fodrász segít remélem :-)

Kellene mennem kicsit szolizgatni is, hogy legyen már egy kis színem a szürke hétköznapokon. Meg még nagyon-nagyon sok mindent jó lenne csinálni, csak nincs időm...

Most úgy semmi sem tud érdekelni. Csalódott és szomorú vagyok, és nem látom a kiutat ebből a helyzetből :-(

Hár, röviden ennyit mára! További kellemes napot kívánok mindenkinek!

Hamarosan vége lesz ennek a napnak is, és minden kezdődik elölről...

Lementek a vizsgáim, sajnos az egyik nem sikerült, és mehetek 25.-én újra, pedig már úgy örültem, hogy lesz pár hét szabad napom, amit nem kell tanulással eltöltenem. Ma is tanulgattam, de holnap és holnap után még többet kell, ha azt akarom, hogy sikerüljön. Nagyon le voltam törve, amikor megtudtam a hírt, hogy nem mentem át. Úgy éreztem, hogy tudtam rendesen mindent, dehát ez van, és nem csak nekem nem sikerült...

2008.01.08.-án leadtam a beszédművelés házidolgozatomat (ami abból állt, hogy egy szöveget fel kellett CD-re olvasni, és azt 2-3 oldalon keresztül elemezni, hanglejtés, tempó meg ilyenek alapján, magyarul fikáznom kellett magam, hogy miket rontottam el), és azóta sem kaptam rá jegyet. Mint kiderült utólag, csak azok nem kaptak rá jegyet, akiket nem engedett át a tanár. Nagyon feldühített, mert én majom csak vártam, hogy legyen már valami, így a 3. (és egyben utolsó) vizsgaidőpontról is lecsúsztam. De mégis, honnan kellene tudnom, hogy megbuktam? Hiszen se egy egyes, se az, hogy nem feleltem meg... SEMMI!!! Szerintem nem szabadna ezt csinálni.
21.-én voltam bent a suliban panaszt tenni... Elküldtek ide-oda, de ők ezzel nem tudnak mit kezdeni (akkor minek vannak, kérdem én)... Végül az egyik nő nagy nehezen felhívta a tanárt, és az annyit mondott, hogy nem voltam rajta valami listán, és hogy bejártam-e órákra. Mondom, persze, bejártam (kicsit kamu azért, mert nem mindig volt erőm ott ülni 2-től 5-ig). Erre az volt a válasz a titkárnő részéről, hogy írjak egy e-mailt a tanárnőnek.
Amint hazaértem megtettem, és azóta sem kaptam választ. Nem tudom, mi lesz ezzel a dologgal, de nagyon remélem megoldódik, mert NAGYON nincs kedvem újra felvenni, és borsos összegeket fizetni érte.
Amúgy nagyon igényesen csináltam meg szerintem, mert pl. az elemzésbe tettem képet, ugyanis a műről is kellett pár sort írni, és betettem egy Kaffka Margit képet (Színek és évek részletet olvastam fel). A CD-t, amire a hangfelvételt kiírtam, pedig nagyon szépre megcsináltam, hiszen nyomtattam rá szép egyszínű hátteret, meg a nevem, a szakom, tantárgy nevét. Aztán mégis félre dobta, mert nem voltam rajta a listán...

Több károm származik ebből a suliból, mint hasznom. Állandóan csak az idegeskedés, hogy vajon most mit b@#n@k el... Bezzeg, ha a diáknak van tartozása, azt azonnal behajtják. És még csak fél éve járok oda, de már problémáim vannak, és nem vagyok túl jó véleménnyel a suliról. Nem mondom azt, hogy én tökéletes vagyok, de azért ez mégis csak egy felsőoktatási intézmény, és komoly összegeket fizetünk be (én pl. 185 ezret félévenként), és a jövőnk függ tőle... És akkor jön azzal, hogy Ő nem tud ezzel mit kezdeni, szaladgáljak 100 helyre, leszarva azt, hogy ezen múlik, hogy fel kell-e vennem újra vagy sem... kell-e fizetnem majd ki tudja mennyit... Nekik ez tök mind1. De nekem nagyon-nagyon nem az. Napok óta nem hagy nyugodni a dolog, aludni is alig tudok már, mert folyton zakatol az agyam, hogy mi lesz, hogy lesz stb.... De lassan már úgy vagyok vele, hogy nem érdekel.

Szerencsére a barátom mellettem állt, és támogatott, segített amiben csak tudott. És ez nagyon-nagyon jól esett, és sok erőt adott. Mikor hétfőn bementem panaszt tenni, akkor is jött velem, bíztatott. Elkeseredve látta Ő is, hogy mennyire szarnak bele az egészbe, és nem hajlandóak segíteni, holott azért vannak. Ő is azt tanácsolta, hogy gyorsan írjak e-mailt a tanárnak, és mindent írjak le pontosan. Mindketten azt hittük, ez segíteni fog, dehát eddig semmi sem történt. Nem tudom, mi lesz.

A mai napom jól indult. Egész nap az e-mailemet nézegettem, hátha írt a tanárnő vissza. Persze, hogy nem.
Aztán vártam haza a barátomat, ugyanis fogorvosnál volt, kihúzták a bölcsesség fogát szegénykémnek, mert már 1 hete csak fáj neki, és fájdalomcsillapítókon élt, nem aludt. Remélem, helyrejön mostmár, és nyugodt éjszakája lesz.
Meg aztán ma csináltatott igazolványképet, amit felragaszthat a továbbtanulási lapjára (diákigazolvány miatt), lefénymásolta a bizonyítványát, aztán meg feladta a jelentkezési lapot.

Sorrendje:
1.BME-GÉK energetika (ide szeretne mindenképpen bekerülni)
2.BME-VIK villamosmérnök
3.BMF-KVK villamosmérnök

Remélem, hogy összejön neki. Szerintem nagyon-nagyon sokat dolgozik rajta, hogy bekerülhessen. Nyelvvizsga, külön matek órák stb.
Tök furcsa, hogy Ő már több, mint 1 éve tudja, hogy hol szeretne tovább tanulni, és már szinte mindennek utána járt, nagyon tájékozott. Tudja milyenek lesznek a tanárai, az órái, mik a szokások, milyen lesz a koli stb. Én kb. az utolsó pillanatban böktem rá a sulimra, mert azért mégis kell egy diploma, mégha nem is akarom... Közel is volt, érdekesnek is tűnt a kommunikáció és médiatudomány szak, és most oda is járok.

Amúgy este összevesztünk. Megint a félreértések... amik mindig is voltak, és lesznek is közöttünk. De remélem, majd mindig tovább tudunk rajta lépni, és megoldjuk.

Zárom soraimat! Holnap még be kell másznom reggel a sulibe befizetni az UV-t (utóvizsgát). Hétfőn is megtehettem volna, ha hallgatok a barátomra, de mondom majd pénteken ráér. Igen ám, csakhogy 9-kor vizsgázom, és délben nyit a pénztár... Pech... EZ VAGYOK ÉN :D Na, mind1, az én hibám, úgyhogy nem is dühöngök.

Jó éjszakát!

Már nagyon régen nem írtam ide, sajnos... De nem volt rá időm, az az igazság.

Lezárult a 2007-es év, vége van az ünnepeknek is, most pedig vizsgaidőszakom van. Nem túl kellemes, de szerencsére HOLNAP, azaz kedden lesz az utolsó vizsgám humánetológiából, aztán pihenés februárig. Jól fog jönni, mert már fizikailag, idegileg és agyilag is nagyon ki vagyok merülve.

Ebben a hónapban volt eddig: kulturális antropológia vizsgám, infó vizsgám, pszichológia vizsgám, beszédművelés (ebből csak házidolgozatot kellett csinálnom, de bőven elég volt).
Remélem a pszichológia, és a beszédművelés jól sikerült, mert nem nagyon remekeltem. Igaz, ezt mondtam a kult. antropológiára is, és 3-mas lett. Én nagyon-nagyon örültem neki!!!

Lassan kellene mennem tanulgatni... persze semmi kedvem hozzá, de muszáj lesz, ha nem akarok megbukni.